Település története

A település neve valószínűleg a Kamar szláv eredetű személynévből származik, előtagja pedig a homokos talajra utal. 1293-ban Kamar, majd Humukcamar, Humukkomar alakban fordul elő, 1385-ben pedig Homokkomar alakban. Homokkomáromnak 1786 óta nevezik a települést.

1263-ból ismerjük a településről szóló első adatot, mikor IV. Béla házat építtetett, hogy hospeseket telepíthessen be. Már az Árpád-korban egyházas hely volt, téglatemploma a falutól keletre állt. Az Árpád-házi királyok idejében királyi birtok volt. 1360-ban pálos szerzetesek telepedtek le ezen a helyen, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend tagjai. Plébánosát az írott források csak 1477-ben és 1550-ben említik, mint világi papokat. 1626-ban már 3 temploma és 2 kolostora van.

A 15-16. században több nemesi család, köztük a Damonyai, Semjén, Bődi, Czakó, Kola, Kovács, Sényei család lakta. A Damonyaiaknak itt nemesi kúriája, több halastava és szőlőhegyei voltak, ebből is következik, hogy jelentős település volt. Gazdaságuk alapját a szőlőművelés adta, ez derült ki a fennmaradt, elsősorban hatalmaskodásokról és birtokperekről szóló iratokból. A törökök többször felégették a falut, de mindig újratelepült, mert a jó domborzati viszonyoknak köszönhetően a lakosság el tudott bújni az erdőkben és a völgyekben. 1546-ban Damonyai Pétert Konstantinápolyba vitték, váltságdíjára a család kénytelen volt több jobbágytelket elzálogosítani. Még 1598-ban is 10 ház áll a településen. Kanizsa 1600-ban török kézre került, mely után a vidéket feldúlták, kifosztották, így a vár közelében fekvő települések – köztük Homokkomárom – is, ahova a török portyák akár naponta eljutottak teljesen elnéptelenedtek, elpusztultak.

A török hódoltság alatt puszta, amelyet nagyrészt a kanizsai pasa használt, de voltak keresztény földesurai is pl. a pápai Lőrinte család. Lőrinte János gondviselőjére, Pacsay Zsuzsannára hagyományozta Homokkomárom és Szentmiklós pusztáját más ingatlanokkal együtt. Pacsay Zsuzsanna a zalaegerszegi Bedő Szabó Mártonnak és utódainak adta el az öröklött területeit 200 forintért. Bedő 1695-ben 12 évi szabadsággal adta ki a homokkomáromi szőlőhegyet kanizsai lakosoknak betelepítésre azzal, hogy a 12 év letelte után cenzust és tizedet fizetnek. Bedő Szabó és fiai több Lőrinte birtokot is összevásároltak és az obornaki, valamint szentmiklósi birtokrészekkel együtt eladták azt 1800 forintért báró Schenkendorf Farkas Kristóf kanizsai várkapitánynak. Sem neki, sem pedig később özvegyének nem sikerült az elnéptelenedett területeket betelepíteni, így 1717-ben eladta azt báró Esch Ferenc császári és királyi ezredesnek.

Esch Ferenc a koblenzi Metternich-udvarházban levő titkos toborzó irodán keresztül svábokkal tudta benépesíteni a vidéket, mely során 1722-ben 8 család érkezett Homokkomáromba. Ekkor hozzáláttak egy templom megépítéséhez is, ám ezt már csak a birtok új tulajdonosa, gróf Batthyány Lajos fejezte be. A templom kegyképe 1722-ben, a jelenlegi templom alapjainak ásása közben került elő, a legenda szerint épségben az ott lévő hársfa gyökerei közül. A 40×60 cm-es nagyságú, a 17. századból származó képet, mely a kis Jézust tartó Szűz Máriát ábrázolja, csodatevő képként tisztelték a 18. században. Ezt a Mária-képet tették a templom elkészültekor, talán 1744-ben a fő oltárra (melyet a hársfa helyére építettek), és azóta is ott van. Batthyány 1744-ben Mária Teréziától királyi adományként kapta meg Homokkomáromot a környéken levő nagybirtokkal.

A templom külső és belső felújítására 1938-ban került sor Batthyány-Strattmann László kegyúr költségén. 1990 márciusában érkezett a Nyolc Boldogság katolikus közösség az üres kolostorépületbe Szendi József püspök meghívására. A templom engesztelő napja minden hónap 13-án van. Régóta zarándokhely.

A falu 1992-ben Szent Orbán szobrot állított a szőlőhegy védőszentjének tiszteletére.

Zsigárd major ma Homokkomárom része. Zsigárd falu először 1460-ban fordul elő írott forrásban. Sokáig Kanizsai-birtok volt és a török időkben pusztult el.